Ahogy Sunohara fogalmazta ő egy híres Mc egykor visszavonult nagyszerű zenész. Okazaki Tomoya egészen véletlenül találkozik össze vele. Egy vadidegen elrángatja őt a kocsjához, hogy legyen a tanuja, a kocsján lévő horpadást az okozta, hogy Yoshino-san, aki jelenleg villanyszerelőként dolgozik leejtette a szerszámát. Yoshino váltig állítja, hogy nem ejtett le semmit. s hogy meggyőzze a többieket a következőt mondja:

"Ez aljas húzás, hogy belekeversz egy másik embert" - mondja a sofőrnek Tomoya-sanra célozva.
"Tanu nélkül elfutnál, vagy nem?"
"Már sokadjára mondom, hogy nem ejtettem le egy szerszámot sem. Ha mégis akkor azt nem tagadnám."
"Hogy hihetnék neked?!"
"Ha azt mondanád, fizessem ki a javítást kifizetném."
"Szóval beismered, hogy te voltál"- kell ki magából a sofőr.
"Nem, azt akarom, hogy gondolkodj ezen a napon és gondold át, hogy igazat mondott-e a villanszerelő  vagy nem.Egy helyen ahol pihenni tudsz... a legkedvesebb ember mellett, akit csak találsz."
"Miről beszél ez?"
"Ne tőlem kérdezd"- hárít Tomoya.
"Az emberek mindig csak egymást bántják." (Van benn valami) "Érthető, hogy kételkedik bennem. De, aki nem képes bízni másokban, az képtelen érezni a többi ember szeretetét is. Te talán nem vagy magányos? Te talán nem élsz szolga módon? Tudsz még őszintén és szívből nevetni?"
"őő... asszem."
"Értem, akkor muszáj szeretned. Kélek, élj úgy, hogy ez a szeretet ne tünjön el!"

Tomoya végül megállapítja, hogy a balesetet nem egy leejtett szerszám okozta, az autóra egy macska ugrott rá, és ezért horpadt be. Yoshino igazat mondott. Hálája jeléül átnyújtja Tomoyanak a névjegykártyáját. Bár Tomoya azt feleli, hogy csak azt mondta, amit látott. Ekkor Tomoya még nem is sejti, hogy Yoshinonak, milyen fontos szerepe lesz az életében.