Nagisa és Tomoya kapcsolatának alakulása

1. Találkozás az iskolába vezető domb alján, két ellentétes felfogás az életről és egy barátság kezdete, valamint Tomoya felajánlja segítségét a színházklub újraszervezéséhez.

2. Nagisa és Tomoya megbeszélik, hogy találkoznak a kosárpályánál, hogy Tomoya-kun megmutassa hogy tud, illetve, hogy nem tud, kosárra dobni. De az idő nagyon rossz és zuhog. Tomoya-kun reméli, hogy Nagisa nem ment el a találkozóra ilyen időben, de aztán támad egy megérzése és elmegy a pályához. Nem is csalódik, Nagisa ott áll kosárlabdával a kezében csurom vizesen a pálya végében, Tomoya nem teketóriázik, ráteríti a kabátját a lányra, majd hazakíséri. Később is felkeresi a Furukawa pékséget és érdeklődik Nagisa hogyléte felől. Ahol megtudja, hogy Nagisa gyermekkora óta gyenge szervezetű.

3. Hamarosan Nagisa felgyógyul és Tomoya megpillantja a tanterem ablakából, amint magányosan fogyasztja a vörösbabkenyerét. Úgy dönt csatlakozik hozzá és közli vele, hogy sajnálja, ami történt. De Nagisa is így érez, attól fél, hogy Tomoya megharagudott rá a multkoriért és elsírja magát. A könnyei a kenyérre hullanak. Tomoya kikapja a kezéből a kenyeret, és kicsippenti majd megeszi azt a részt, ahová Nagisa könnyei csöppentek.

Nagisa: Azt hittem nem fogsz megbocsájtani nekem azok után.
Tomoya: Én is sajnálom, de tényleg.
Nagisa: Sajnálom, most megkönnyebbültem. Idióta vagyok, igaz?
Tomoya: Lehet, hogy idióta vagy, de nem hiszem, hogy ezzel valami gond lenne,
Nagisa: Úgy gondolod?
Tomoya: Mivel én is idióta vagyok. Egyszinten vagyunk. Messze állok azoktól, akik könnyen kezelik a helyzeteket és mernek kockáztatni. Lefogadom, hogy most is nagyon stresszes vagy, de ha egyedül sírnál, inkább gyere oda hozzám.
Nagisa: Huuh
Tomoya: Úgy értem, ha én is ráérek. Ha veled vagyok biztos nem unatkozom.
Nagisa: Oké. Majd szólok, ha úgy érzem, hogy sírni fogok. (Elpirul)
Összenéznek, majd hírtelen elfordulnak egymástól.