Nagisa beszéde

A színház klub újraindításának második lépése a tagtoborzás után a megnyitóbeszéd. Tomoya jól sejti, hogy Nagisa nem előadóművésznek született és őszintén szólva ez nem éppen előny egy színésznek! Elmegy tehát a könyvtárba, hogy találjon valami segítséget a felkészüléshez. De Nagisa folyamtosan elakad és megzavarodik. Tomoya úgy gondolja, hogy ugorjanak a kérdésekre, de itt is hasonló az eredmény: Nagisa teljesen kezdő a színészi pályán, fogalma sincs, hogy a színházon belül darabokat játszanak és arról sincs, hogy milyen műfajok vannak. "Az elnök felfedte a sötét igazságot." -motyogja Tomoya és úgy dönt nem folytatja tövább, de Nagisa visszatartja a távozástól. Aztán felteszi Tomoya az egyetlen kérdést, amiről Nagisa folyékonyan megállás nélkül tud beszélni: "Mi van azzal a képpel a plakáton?"

Egy Nagy Dango Család! Egy országosan elfogadott karakter, amit mindenki ismer. A Nagy Dango Család! Irigy vagyok rájuk, amiért ilyen sokan vannak. Mindig viccesen hangzik. Azt hiszem nagy gáz lenne, ha egyszer mindannyian elmennének a vidámparkba. De ők...

Aztán Tomoya megállítja Nagisát, hogy ennyire ne legyen közvetlen. Nem rossz hozzáállása, de nem kellene ekkora szenvedéllyel beszélnie a Nagy Dangó családról.

-Igazad van. Szeretném népszerűsíteni a Nagy Dango családot.
- Azt hiszem nagy falba ütközünk.-jegyzi meg Tomoyo. 
- Én is úgy hiszem.- válaszolja Nagisa aztán leüll Tomoyo mellé, aki megkérdi, tulajdonképpen miért akar játszani? Hiszen nincs tapasztalata se képessége hozzá.
S Nagisa ekkor elmondja neki azt, ami a Megnyitóra tökéletes beszéd lenne:

"Mert szeretek. Mert úgy érzem, hogy a játékommal boldoggá teszek mindenkit. Mikor kicsi voltam nem tudtam az iskolában játszani, mert egész nap rosszul voltam. Gyakran hiányoztam az iskolából szóval nem tudtam résztvenni a gyakorláson sem. Mindigis a barátaimmal akartam szerepelni. Vágytam rá, hogy csatlakozhassam a színház-klubhoz az iskolában. Mindent beleadtam három évig, de nem tudtam túl gyakran bejárni, még a gimnáziumba sem, felsősként hosszú ideig hiányoztam, de mindig megakartam próbálni. Nem tudok semmit és lehet, hogy rosszul csinálnám, de a legjobbat akarom kihozni magamból, amennyire lehet. Együtt dolgozni a többiekkel, úgy gondolom ez mesés dolog... ezeket csak úgy,,, egyszerűen, szeretem."