Tomoya és a kosarazás

Tomoya kilépett mindenféle iskolai klubból, erről ismeri mindenki, még Sunohara is, aki csakúgy, mint Tomoya elég léha. Ezért volt számára furcsa, amikor megtudta, hogy a barátja annyira érdeklődik a színházklubb iránt. Tomoya véletlenül megemlíti Nagisának, hogy régen kosarazott. Szegény kis Nagisa nagyon lelkes és rábeszéli Tomoyat, hogy találkozzanak délután a kosárpályán. A randit azonban elmossa az eső. Tomoya nyugodtan ül a kollégiumi szobájában, az jár a fejében, hogy ebben az időben képtelenség lett volna kosarazni. Nagisa bizonyára tudja ezt és ő is otthon maradt. De aztán Tomoyanak rossz érzése támad és gyorsan összekapja magát, hogy biztos, ami biztos, meggyőzdjön arról, hogy Nagisa nem jött el a találkozóra. Megdöbbenésére ott találja a lányt a kosárpályán, csurom vízesen egy kosárlabdát szorongatva a kezében. Okazaki-kunt várja. Tomoya lekapta magáról a kabátot és bebugyolálta vele Nagisát. Megszidta, hogy mégis mi jutott eszébe eljönni ilyen időben. Nagisa azt mondta, hogy abban reménykedett, hogy Tomoya is itt lesz, de nem volt biztos benne, ezért eljött és lám, igaza lett, hiszen Tomoya is itt van. 

Tomoya kun gondolta, hogy, ha már így megáztak a lány kedvéért dob egy kosarat, de képtelen rá. Elmeséli Nagisának, hogy csak vállig tudja felemleni a jobb kezét. Egyik meccsén megsérült, és emiatt is az apját okolja. Nagisa nagyon szomorú, mert nem tudta, hogy mi a helyzet Tomoyaval. Tomoya aztán hazakíséri Nagisát. Még időben, mert később megtudja, hogy Nagisa szervezetének ez a kis megfázás is nagyon sokat árt.